2016. április 12., kedd

Kézbesítetlen levél

Mai napom pocsék, legalábbis volt, még nincs vége... "Rend a lelke mindennek." szokták mondani. Ebből a felindulásból elkezdtem pakolni, ha rendben élek, talán lelkemet is könnyebb lesz rendbe vágni. Az íróasztallal kezdtem és még csak az van kész. Találtam rajta egy kézbesítetlen levelet decemberből. Szóval el tudjátok képzelni mekkora rend lehetett rajta... Íme a levél.
(helyszín neveket kicsillagoztam)

"Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál rosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.

2015. augusztus 10., hétfő

A nevem Michael Sweet…


Végre egy újabb hosszabb terjedelmű mű. Remélem sokaknak fog tetszeni.
Egy lényegesebb megemlíteni valóm van vele kapcsolatosan, többször is van benne trágárság, obszcén kifejezés, de ez ne vegye el senki kedvét, hogy belekezdjen.
Jó szórakozást, véleményezzétek! ;)


A nevem Michael Sweet, az amerikai Nyugat-Virginiából.
Címem: 26241 Elkins, Friendship street 109. 1/14
Személy igazolvány számom 813-15-4617
A 2015. 05.30–án lezuhant Delta Airlines Houstonból Tokióba tartó járat túlélője vagyok.
Kérem juttassa el ezt a határidő naplót a barátnőmhöz!
Neve: Jesie Lawrence
Telefonszáma: +12768101117
Címe ugyan az, mint az enyém, mivel együtt éltünk. De, ha hazaköltözött volna a családjához, akkor D.C. Angel street 20. szám alatt található meg.
Köszönöm szépen!

2015. augusztus 8., szombat

Reggeli gondolatok 4#



Egyedül ébredtem. Nem volt mellettem, nem volt sehol, csak a szívemben, de ott nagyon. Egyhangúan lüktetett, féktelenül ömlött belőle tengernyi érzésem, üresség keringett az ereimben. Hiánya elnehezedett a testemen, mintha csak több tonnás súly passzírozott volna a matracba. A keserű szenvedély behintette az ágyneműm.
Nincs velem. Feltételes reflexeim csalódottak. A megszokottá vált érintések, mozdulataim elmaradtak. Gondolkodás nélkül öleltem, bújtam hozzá, csókoltam, simítottam, szerettem testemmel. De most csak az üres helye van itt.
Szomorúan, de frissen ébredtem. Éjjel egyik pillanatról a másikra aludtam el, reggel világított a lámpa az ágyamnál és a telefonom mellettem hevert megnyitva a böngészővel ott, amit még meg akartam nézni elalvás előtt. 7:41 perc volt, 4,5 órát aludtam.
Ahol feküdni szokott, ott most nem volt senki. Nem akarom elveszíteni.
Sírva püföltem a párnámat, az egész ágy beleremegett, hatalmasakat ütöttem a szerencsétlenre, ki semmiről sem tehet, míg végén egy monumentális kráter nem éktelenkedett benne.
Tehetetlenül terültem el… 
Fekszek és üvegesen bámulok magam elé.
Olyan vagyok, mint az ég csillagok nélkül, mint a  szivárvány színek nélkül, fák levelek  nélkül, tavasz virágok nélkül,  kávé illat nélkül, szeretkezés hangok nélkül. Mint az élet rossz döntések nélkül, mint  egy angyal szárnyak nélkül, mint gyerekek kacagás nélkül, sírás könnyek nélkül, vihar eső nélkül, tűz meleg nélkül. Vagyis semmilyen, értelmetlen, unalmas, ronda.
Elhagyott tátongó szakadékot hagyva maga után. Nem hagyott itt nekem semmit, csak a képeit, az illatát, ízét az ajkamon és egy medált, ami a szívem felett nyugszik és segít rá emlékezni.
Ő a szuperegom, kivel kiteljesülök és kiteljesülhetek, értelmet és célt ad az életemnek, lendületet és azzá tesz, akivé születtem.
Ha most vége lesz, joggal mondhatom, túl szép volt, hogy igaz legyen.

2015. augusztus 2., vasárnap

Szerelmes szellő



 Érdemes előtte elolvasni ezt és ezt

Nagyon szerettelek volna meghódítani, de nem kellettem. Elutasítottál, pedig a szívemet odaadtam volna neked. Átnéztél rajtam, miközben a kegyeidért tiportam. Most fordult a kocka, töröltem az érzéseim irántad és te harcolsz értem. Közömbös vagy már, csak emlék, hogy beléd habarodtam. Tapintatosan meg-megkörnyékeztél, finoman célozgattál, kedvesen viselkedtél, de én udvariasan nemet mondtam. Nem tetszett a válaszom, meglepett téged. Kikeltél magadból haragodból és bánatodból. Tombolsz, dühöngsz, erőszakosan rángatod a fák lombjait. Mérgesen rombolsz frizurákat, pólókat cibálsz, szoknyák alá csapsz. Körbe táncolsz, érzem, ahogy hozzám simulsz, egész testemen érzem édes érintésed, de nem lágyítasz meg, tovább léptem. Nem érdekel, hogy milyen finoman dörgölőzöl, az sem, hogy milyen színdarabot adsz elő az előttem lévő virágokkal, az sem, hogy keservesen könyörögsz nekem. Csodásan süvítesz a fülembe, de minden próbálkozásod ellenére sem csábulok el. Pedig lettem volna szél is, ha lehetnék. De esélyt nem adtál. Most meg bolondot csinálsz magadból. Mint én, akkor…
Imádom a nyári szellőt, de nem ezt, amit most te művelsz velem. Vicces, hogy lázongsz, minden erődet beleadva nekem feszülsz, elérve, hogy fázzak. Én meg csak jót vigyorgok, mert fáradsz és eredménytelen vagy. Fülembe sikítasz és a pólóm alá mászol, libabőrös vagyok.
Nyugodj le Kedvesem! Ne sírj! Rossz így nekem. De ahogy látom, nem adod fel. Hevesen integetsz nekem a zöld gallyakkal, minden mozdíthatót elrángatsz előttem, lányok haját lóbálod, próbálod kitépni a füzetet az ujjaim közül. Én ráérek, időm, mint a tenger.  Várok, mosolygok és próbállak megérteni.
Velem szemben lévő padra egy tini szerelmespár telepszik le, aranyosak, nagyon szeretik egymást, összebújnak, lány felül törökülésbe és a srácnak dől. Mi is lehetnénk ilyenek… de nem leszünk. Nem leszünk. Mert megtaláltam a nagy őt…

Szélcsend lett. Forróság öntött el, homlokomra izzadság hullámok vetődtek, nem voltak többé kócosan táncoló fürtök, lebegő szoknyák, hömpölygő ágak, dalosan süvítő szellő. Lenyugodott. Talán el is fogadta…